Barátnők voltunk, titkokat hordtunk
A szívünkben.
Szerettük egymást ,álmokat hoztunk.
A lelkünkben.
Azt hittem mindig bízhatom benned,
nem árulsz el.
Azt gondoltam mindig hihetek neked,
Te nem adod fel,
A barátságot, mi rólunk szól , örökre
Tartanunk kell.
Mégis elvetted tőlem, azt akit szerettem
szerelemmel.
Most könnyes szemmel gondolok rád,
S gyűlölettel.
A barátból ellenség lett, így harcolunk
Az életünkkel.